Az úgynevezett kirakós játék egy olyan kirakós játék, amely a teljes képet sok részre vágja, megbontja a sorrendet, és újra összerakja az eredeti képet.
Kínában már az i. e. első században is létezett egy kirakós játék, amelyet tangramnak is neveznek. Egyesek úgy vélik, hogy ez az emberiség történetének legrégebbi kirakós játéka.
A kirakós játék modern fogalma Angliában és Franciaországban született az 1860-as években.
1762-ben egy Dima nevű franciaországi térképkereskedőnek hirtelen ötlete támadt, hogy egy térképet több részre vágjon, és kirakós játékot készítsen belőle eladásra. Ennek eredményeként az eladások több tucatszorosára nőttek, mint a teljes térkép eladási volumene.
Ugyanebben az évben Nagy-Britanniában John Spilsbury nyomdász feltalálta a szórakoztatás céljából készült kirakós játékot, amely egyben a legkorábbi modern kirakós játék is. Kiindulópontja szintén a térkép volt. Nagy-Britannia térképének egy példányát az asztalra tette, a térképet apró darabokra vágta az egyes területek széle mentén, majd szétszórta, hogy az emberek kitölthessék. Ez nyilvánvalóan egy jó ötlet, amely hatalmas profitot hozhat, de Spilsburynek esélye sincs arra, hogy találmánya népszerűvé váljon, mivel csak 29 éves korában halt meg.
Az 1880-as években a rejtvények elkezdtek elszakadni a térképek korlátaitól, és számos történelmi témát adtak hozzá.
1787-ben egy angol, William Darton, kiadott egy kirakós játékot, amelyen az összes angol király portréja szerepelt Hódító Vilmostól III. Györgyig. Ennek a kirakós játéknak nyilvánvalóan oktató funkciója is van, mivel először ki kell találni az egymást követő királyok sorrendjét.
1789-ben John Wallis, egy angol, feltalálta a tájképes rejtvényt, amely a következő rejtvényvilág legelterjedtebb témájává vált.
Azonban ezekben az évtizedekben a kirakó mindig is a gazdagok játéka volt, és nem tudott népszerűsödni a hétköznapi emberek körében. Az ok nagyon egyszerű: technikai problémák merültek fel. Lehetetlen volt tömegesen gépesíteni, kézzel kellett rajzolni, színezni és vágni. Ennek a bonyolult folyamatnak a magas költsége miatt egy kirakó ára megegyezik egy átlagos munkás havi fizetésével.
A 19. század elejéig technológiai ugrás történt, és a kirakós játékok nagymértékű ipari termelése valósult meg. Ezek a terjedelmes kirakók múlt idejűek lettek, helyüket könnyű darabok vették át. 1840-ben a német és francia gyártók elkezdték használni a varrógépet a kirakók vágásához. Az anyagok tekintetében a parafa és a karton felváltotta a keményfa lapot, és az áruk jelentősen csökkent. Így a kirakós játékok valóban népszerűek, és különböző társadalmi rétegek fogyaszthatják őket.
A kirakós játékok politikai propagandára is használhatók. Az első világháború alatt mindkét hadviselő fél szívesen használt kirakós játékokat saját katonái bátorságának és kitartásának ábrázolására. Természetesen, ha el akarjuk érni a hatást, lépést kell tartanunk az aktuális eseményekkel. Ha lépést akarunk tartani az aktuális eseményekkel, gyorsan kell elkészítenünk a kirakóst, ami a minőségét is nagyon durván, az árát pedig nagyon alacsonyra teszi. De mindenesetre abban az időben a kirakós játék a reklám egyik módja volt, amely lépést tartott az újságokkal és a rádióállomásokkal.
Még az 1929-es gazdasági válság utáni nagy gazdasági világválság idején is népszerűek voltak a kirakós játékok. Akkoriban az amerikaiak 25 centért vehettek egy 300 darabos kirakós játékot az újságárusoknál, és a kirakó segítségével elfelejthették az élet nehézségeit.
Közzététel ideje: 2022. november 22.
